A napokban a szlovákiai Sme című napilap elemzést közölt a magyarországi közállapotokról, különösen a veszprémi gyilkosságról és annak hullámairól. A cikk az esetet "Nyílt sebbe szórt só"-ként jellemzi - s teszi ezt nagyon szemléletesen.

A cikkről szóló magyar tudósítás elolvasható itt:

http://www.hirado.hu/Hirek/2009/02/14/11/sme.aspx

Azon túl, hogy önmagában is mindig érdekes megfigyelni magunkat egy idegen szemében, rámutat az újság arra az érdekes tényre, hogy Magyarországon senki sem tiltakozik a magyarbűnözés kifejezés ellen.

Érdekes, elgondolkodtató, de helytálló megfigyelés! Olyan, amit a tisztánlátás érdekében szinte kötelező tovább gondolnunk:

"Magyarbűnözés" - ízlelgessük a szót!

Valóban: Miért nem háborítja fel azonnal a magyar társadalom  tisztességes részét, ha a képébe vágják ezt a kifejezést?

Miért nem ugrik rá azonnal a vicsorgó magyar nemzeti szélsőjobb, hogy megpróbálja cafatokra szaggatni azt, a megfogalmazójával egyetemben?

Vagy miért nem kushadnak el ettől ugyanazok, akik, fennen hirdetik a "cigánybűnözés" kifejezést? Nem látják a párhuzamot? Nem kapnak a fejükhöz? Ennyire elvakultak, korlátoltak, logikus gondolkodásra képtelenek lennének?

Olyan kérdések ezek, amik megfogalmazásával nem találkoztam még.

Szóval Magyarbűnözés.  Nézzük hát:

Új ez a szó. Talán sosem létezett korábban. Nemcsak történelmietlen, de azt sem tudjuk mit is takar igazából. Azt tudjuk csak, hogy a cigánybűnözés ellenpontjaként hozták létre, tudjuk, hogy semmi más szerepe nincs, mint kihúzni a talajt a "cigánybűnözést" emlegetők lába alól.

Mert mit jelent a magyarbűnözés?

A)
Vajon jellemzően magyar emberek által elkövetett bizonyos bűnelkövetési módokat? Olyanokat, mint a gyorshajtás, az adócsalás, a bankrablás, a csődbűntett, vagy a piramisjátékszervezés? Esetleg a rendszerváltás előtti kocsmai verekedések, netán  Európa lovon nyargalászva nyilakkal történő kirablása?

B)
Vagy a magyarbűnözés azt jelentené, hogy minden magyar bűnöző?
Ez ugyanolyan agyrém és képtelenség! Akkora, hogy jóérzésű magyar ember mégcsak cáfolatra sem találja méltónak, Ugyanolyan degeneráltság volna, mint amikor a cigánybűnözés kifejezésből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy minden cigány bűnöző... Ez nyílvánvaló baromság! A nyílvánvaló baromság igazságként történő terjesztése pedig már tudatos uszításként is működhet. Mint teszik ezt a szélsőjobb és a liberális jogvédők, egymással ebben a kérdésben tökéletsen összejátszva.

Marad tehát az A) verzió mint egyedüli tovább bontható lehetőség. Nézzük tovább:

Miért nem zavarja a magyar társadalmat a magyarbűnözés kifejezés?

A) Egyszerűen nem érzik magukra vonatkozónak. Annyira távol áll tőlük ez az életidegen kifejezés, hogy úgy pereg le az emberekről, mint zsíros nejlonszatyorról az esőcseppek. Nem érdekli őket, hogy létezik-e vagy nem,  egyszerűen nem érzik társadalmi veszélyességét. S mivel ez a szó csak a szerintük létező cigánybűnözés ellenpontjaként létezhet, ezért adott esetben inkább nem emelnek szót ellene, ha ez az ára annak, hogy az őket viszont komolyan foglalkoztató cigánybűnözésről végre tisztán lehessen beszélni. És a beszélgetés által arra megoldást találni.

B) A "magyarbűnözés"-ről az emberek mindig is tudták, hogy létezik. Most viszont, hogy napfényre került, méltatlannak találnák tagadni azt, ami a napnál is világosabb. Ha így van, a "magyarbűnözés" csöndes felvállalásának rettenetes üzenete van: A magyarok egy része úgy érzi, szinte bármit megtehetnek. veszítenivaló nélküli törvényenkívüliséget képzelnek maguknak. A képviselői költségtérítések (hűtlen) kezelése éppen ezt valószínűsítik.
Még akkor is, ha 591000 ember aláírásával tiltakozott a "törvény én vagyok" hozzáállású vezető oszt

Tessék választani!

Van azonban még egy fontos tényező ebben a kérdésben.
Ugyanis bármiféle bűnözésről csak akkor beszélhetünk - akkor viszont beszélni KELL róla - ha bizonyos bűnök elkövetésére az elkövető szűkebb-tágabb környezete erkölcsi felhatalmazást is ad.

Ha lehet villogni otthon, az utcában azzal, hogy kiraboltam egy magyart /betörtem a képét egy parasztnak, vagy csupán büszkének lenni a lopott uborkára, akkor az a fajta "legitimizált" bűnözés rohamos mértékben terjedni fog a környéken egészen addig a határig, amíg a karhatalom, vagy a népharag megálljt nem parancsol annak. Ha ez a fajta környezeti legiti, akkor viszont igenis lehet beszélni kultúraspicifikus bűnözésről!

Magyarországon az utóbbi 20 évben a legfrekventáltabb kultúraspecifikus bűnözési forma  nem más, mint a politikus-bűnözés. A politikusok azok a közéleti szereplők, akik önmaguk számára szabják meg a határokat. Teszik ezt a társadalom számára arcpirító módon. Úgy mint a 94-es parlamentünk utolsó intézkedéseinek egyikében törvénybe foglalták foglalták az újra nem választott képviselők végkielégítését. Az éveken keresztül költségelszámolás nélkül fölvehető sokmilliós költségtérítésekről nem is beszélve...

Nemrég olvastam valahol: A bűnözés olyan, mint a folyadék. Tökéletesen fölveszi az edény alakját, s kitölti annak minen zugát. És Drazsé elvtársnak igaza van: A bűnnek nincs színe. Van viszont kultúrája. Lent és fönt egyaránt.